Kiosk (PS5, PS4, PSN)

Büfélelem.

Mindig is igen nyomasztónak találtam azt a gondolatot, hogy egyedül dolgozzak valahol a semmi közepén. Külön-külön nem borzasztanak el a lehetőségek: tudok és szeretek egyedül dolgozni, és azzal sincs bajom, ha messzire kell menni. A kettő együtt viszont valahogy megijeszt. Erre biztosan rájátszik sok évnyi valódi történet, talán fiktív anekdota és persze egy jó nagy adag popkultúra: például gyilkosokról, akik a bolt magányos dolgozójára csapnak le. A Kiosk erre épít, hogy egy nagyon enyhén para, rövid főzős mókát tálaljon.

Karakterünkkel egy kis büfében kezdjük az esti műszakunkat. A főnök a telefonon elmagyarázza, hogy hotdogokat és hamburgereket árulhatunk az erre kószáló vendégeknek, akik az éjszaka közepén, a zord idő ellenére néznek le pár elviteles falatra: van, aki munkából megy haza, míg más vizsgára készül és bekapna valamit, hogy ébren maradjon. Mindez egy retró, a PS1-es grafikát idéző módon van prezentálva, ami önmagában ad egyfajta misztikus nyomasztást az egésznek.

A sütés-főzés folyamata igen egyszerű, sőt, komikus. A hamburgerhez például ki kell vennünk a csomagolt húspogácsákat a hűtőből, majd szó szerint hozzájuk vágni a kést, hogy azok aztán szanaszét repüljenek. Ez kifejezetten vicces a virslik esetében, amik szállnak mindenfele. Szerencsére higiéniai követelmények nincsenek, így nyugodtan a földről is felvehetjük a fagyott élelmet, hogy rádobjuk a sütőlapra. A vágódeszkára bekészített bucikba belepakolhatjuk a kész húst (csak oda ne égjen!), aztán ha kell, szeletelhetünk zöldséget (szintén hozzávágva a kést!), majd rakhatunk bele ketchupot vagy mustárt (amivel rajzolhatunk a falakra is!). Ha kész, kidobhatjuk a vásárlónak, aztán jöhet a lóvé! A vendégek végtelen türelemmel bírnak, és ha elszúrjuk, nincs gond, csak készítenünk kell egy másikat. Időnként mondjuk elmegy az áram, furcsa sziluetteket látunk a büfében, valaki pedig arról beszél, hogy az elődünket kegyetlenül meggyilkolták – de remélhetőleg nem lesz baj! 

Az egész játék nagyjából egy-két óra alatt teljesíthető, egy kompakt, élvezetes, egyestés film videojátékos formáját testesítve meg. A képi világ kifejezetten passzol mind a kellemetlen hangulathoz, mind a szimpla főzéshez. Utóbbihoz főleg, ahogy pattognak a térbeli pixeles (voxeles) zsírocskák sütés közben, ahogy sercegnek a nosztalgikus tükörtojások, vagy ahogy a fritőzbe pakoljuk a mireliteket. Ha élveztük a játékmenetet, akkor van egy végtelenített mód időre, vagy egy relaxáló mód csak úgy sütni-főzni. A műfaji hibridek kedvelőinek mindenféleképp ajánlom, ahogy a sajátos horrorok fogyasztóinak is!

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)